Elkötelezettség? Hiánycikk?


Sokszor hallom vezetőktől cégtulajdonosoktól, hogy manapság nehéz elkötelezett embert találni és még nehezebb elkötelezetté tenni őket. Az utóbbi időben azonban már nemcsak a vezetők mondják ezt. Sőt!


Elsősorban a cégekben dolgozó munkatársak mondják:


- „...akik mostanában jönnek ide, valahogy nem igazán akarnak dolgozni....”

- „...én nem tudom, de ezek az új emberek mintha nem tudnák mi is az a munka...”

- „...hát van egy két kolléga, aki csak bejár... ...de minek...”


Sorolhatnám azokat a megjegyzéseket amelyeket hallok a napi munkám során.




Az emberek érzik, hogy valamivel igen csak nagy baj van.


Ön látott már olyat, hogy valaki a saját egészsége iránt sem elkötelezett? Tudja, hogy valamit változtatnia kellene de nem teszi, talán mert nem kényelmes.


Van a környezetében olyan aki szenved attól, hogy a párkapcsolatában a „másik” félvállról veszi az egészet? Nem érződik rajta az elkötelezettség? Pedig Ő mindent megtesz és próbál a másik kedvében járni.

Esetleg tapasztalt már olyat, hogy valaki „alibiből” jár be a munkahelyére?

Igyekeztek „motiválni őt” de valahogy mintha semmi sem hatott volna rá.


Miért csodálkozunk azon, hogy a MUNKA iránti elkötelezettség nem épp a csúcsokat döntögeti manapság? Hiszen még ma is akad olyan, aki eldobja a szemetet, azaz nem elkötelezett a környezet "működése" iránt.




Látszat (látszólagos) világban élünk!


A látszat (látszólagos) azt jelenti, hogy valami látszik valaminek, szemben azzal, hogy valójában milyen.

A Social Media és annak nagyszerű harcosai gyakran ezt a vonalat erősítik. Szerezz sok lájkot és meglátod tiéd a mennyország és annak minden adománya... :)


Csoda, hogy a fiatalok (és tisztelet a valódi kivételeknek) úgy képzelik el a munkát, hogy: „nyomok egy két posztot oszt dől a lé...” (ismerek több olyan fiatalt, aki képes és hajlandó VALÓDI munkát végezni és valódi EREDMÉNYEKET elérni.)


Nehéz küldetés a vonzó, látszat világgal szemben a való világot „megmutatni” az embereknek.


Nehéz rávenni valakit az egészségesebb gondolkodásra, vagy a párkapcsolatok nagyobb tiszteletére.


Nehéz eközben elfogadtatni, hogy igen, néha a munka kemény és nem kellemes.


Mi több fárasztó és idegőrlő mégis szükséges a napi élethez, hiszen (normál esetben) ebből finanszírozzuk az életünk egyéb területeit.



„A vezető dolga, hogy elkötelezze munkatársait!”


„Napi 2-3 óra munkával Ön meggazdagodhat és elérheti azt a fantasztikus anyagi hátteret amellyel a Bahamákon élhet csak a napsütést kell élveznie és...” – mondja több hirdetés, poszt, Social Media megjelenés.

Ezek után jön a vezető és azt mondja:

- „Le kellene nyírni a füvet (a 8óra) munka után az udvaron.” Vagy

- „...bent tudnál (este) maradni?... ...mert fontos lenne, hogy időben elkészüljön ez az anyag és úgy tűnik megcsúsztunk vele...”

Hááát őszintén? a Bahamák jobban hangzik. :)

Szóval marad az, hogy a vezető marad bent és végzi el a szükséges munkát ha nem akar népszerűtlen ("demotiváló", ’rabszolga hajcsár’, ’élősködő” stb.) lenni.



Akkor a vezetőnek nincs felelőssége az elkötelezésben?


Ha valaki nem képes arra, hogy elkötelezze magát az élet egyéb területein akkor miért épp a munkában várjuk valaki mástól, hogy elkötelezze őt?


Ki garantálja az egészséget?

SENKI! Dolgozni kell érte! Elkötelezetten!


Ki garantálja a boldog párkapcsolatot?

SENKI! Dolgozni kell érte! Elkötelezetten!


Ki garantálja a gyermekeink jövőjét?

SENKI! Dolgozni kell érte! Elkötelezetten!


Mellesleg sok nehézség jön szembe a fenti témakörökben. Is.


Ki garantálja a boldog munkahelyi légkört?

A FŐNÖK! Majd Ő Elkötelez engem!


Tessék?



Mit tehet egyáltalán egy vezető?


Nagyon is sokat.

Sajnos esetenként igaz, hogy a vezetők ölik ki a motivációt egy emberből és csökkentik az elkötelezettségi szintjét addig, hogy az el is hagyja a céget. (amúgy többször halljuk ezt, mint ahányszor igaz, de attól még igaz.)


A vezetők dolga, hogy elérjék, hogy a csapatuk elérje az eredményeket. De ez csak akkor lehet sikeres, ha a csapattagok is AKARJÁK elérni a célt.


Igen ám, de az nem a saját céljuk. Hanem a cég-é, a vezető-é, a tulajdonosok-é stb.


A vezető dolga, hogy megtalálja azt/azokat az ok/okat amelyekért a személy hajlandó SAJÁT DÖNTÉSÉBŐL ELKÖTELEZŐDNI.


Mostanra már sokan felismerték: Igen ez az ÉRDEKEGYEZTETÉS!


A vezetőknek ma már profinak kell lenniük abban, hogy megtalálják, felismerjék és elcseréljék azokat a célokat amelyek az egyént mozgatják és amelyek a csapatnak fontosak ahhoz, hogy csapatként EREDMÉNYES-ek legyenek.


NA EZ A VEZETŐ DOLGA!



Ki manapság egy vezető?


MINDENKI.


Mindenkinek döntéseket kell hoznia és végre kell hajtatnia valakivel. Ha mással nem hát önmagával. Bizonytalankodhat, hogy el kezdjen egészségesebben táplálkozni vagy sem, de amíg nem dönti el és nem tesz valamit addig ez csak vágy marad. Az meg nem SIKER!


Eldöntheti, hogy elkezd sportolni. És ELKÖTELEZETTEN kitartással eredményesebbé válhat az egészség területén.


Eldöntheti, hogy holnaptól kedvesebben viszonyul a párjához. Nem azért mert a párja megérdemli! Hanem mert ez az ő saját belső elvárása, igényessége, elköteleződési szintje ÖNMAGÁVAL szemben.


Tehát:

MINDENKI VEZETŐ A SAJÁT ÉLETÉBEN!


De amíg erre nem jön rá "mindenki" vagy nem akarja elfogadni, addig szükség van a jó vezetőkre, akik képesek arra, hogy ÉRDEKET egyeztessenek egyénekkel egy csoport céljai között.


Ha Ön még most is olvas és esetleg néha-néha bólogatott is akkor Ön egy vezető.

Ha tetszik ha nem ÖN EGY IGAZI VEZETŐ! :)



Blogok
Recent Posts
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Classic
  • Twitter Classic
  • Google Classic