Vezetői felelősségvállalás kétélű fegyver



Sokszor hallom magyar vállalkozóktól, hogy legszívesebben befejeznék mindazt amit addig csináltak és új életet kezdenének, akár alkalmazottként is, ahol végre nem nekik kell felelősséget vállalniuk mindenért. Sokat kérdeztem őket arról, hogy milyen tényezők juttatták őket oda, hogy keserves küzdelemnek élik meg a hétköznapjaikat, mert nem tudnak örülni még annak sem ha növekszik a forgalmuk? A magyar vállalkozók magányos harcosok. Talán mert Rambo és Chuck Norris filmeken nőttek fel, ahol a főhős mindent egyedül csinált. Mindenütt egyedül vállalta a felelősséget.

Komolyra fordítva szót, a magyar vállalkozók nagy része tényleg mindenért egyedül próbál megharcolni. Mindent a saját irányítása alatt akar tartani még akkor is ha ezzel túlterheli önmagát és rabszolgájává válik saját vállalkozásának is. Természetesen ahogy szokták mondani „ tisztelet a kivételnek”. Mi kell mégis ahhoz, hogy egy magyar vállalkozás is ugyanolyan jól prosperálhasson, mint bármely másik vállalkozás a világban? A cégvezetők, cégtulajdonosok szemlélete kell, hogy más legyen.

Jómagam hiszek a magyar vállalkozásokban és a magyar cégvezetőkben!

Vegyünk egy egyszerű példát: egy embernek van egy jó ötlete. Ezt az ötletét elkezdi megvalósítani. Azaz a termékét vagy szolgáltatását elkezdi gyártani / szolgáltatni és bár lehet, hogy a legkiválóbb annak a terméknek a gyártásában vagy ő a legkiválóbb szolgáltató az adott területen, de most ezt a szolgáltatást vagy terméket el kell adnia vagy piacra kell valami módon dobnia. Tételezzük fel, hogy még ehhez is ért. Mellesleg nem jellemző. De mi most tételezzük fel. Ha ügyesen pozicionálta a termékét vagy a szolgáltatását és ügyesen eladta akkor egy idő után, el kell kezdenie maga köré szervezetet építeni.

Azaz embereket kell felvennie. Elsőként családtagok, barátok, ismerősök remélhetőleg tudnak segíteni, de ha nem vagy ha ezen már túl van idegeneket kell felvennie.

Na de kit? És hogyan válassza ki?

Horoszkóp alapján? Vagy az alapján, hogy mennyire szépen mosolyog a pályázó a fényképen? És egyáltalán hogyan írjon meg egy álláshirdetést?

Sorolhatnánk még a szervezetépítéssel kapcsolatos személyzetfelvételi nehézségeket. De fölösleges. Hiszen talán éppen ezért vagy ettől függetlenül, de kialakult a munkaerőhiány. Bennem azért felmerül a gondolat, hogy természetesen a munkaerőhiányban az ember nem tudja, hogy kit és hogyan akar felvenni… ahogyan Kolombusz Kristóf mondta “annak a hajónak semmilyen szél nem jó, amelyik nem tudja melyik öbölbe tart”. De tételezzük fel, hogy nagy küzdelmek árán megtörténik a személyzet felvétele, azaz talál jó embereket akik dolgoznak.

Csakhogy őket tudni kell irányítania. Persze amíg nincsenek sokan addig működik a dolog akár még “kézi irányítással” is. Azaz napi szintű utasítások, folyamatos ellenőrzések mellett. De aztán eljön egy pont ahol már bizonyos részek kikerülnek a vezető kezéből és már nem tud minden felett irányítást gyakorolni. Ekkor kénytelen bizalmat adni az embereknek. Bizalmat, amely arra a tudásra alapszik, hogy az emberek pontosan tudják a dolgukat, pontosan tudják, hogy mi az az eredmény, amelyet ki kell adniuk a kezükből és ezért ők képesek felelősséget vállalni. Összefoglalva tehát:

  1. elsőként van a felelősség, amelyet vállalni kell,

  2. ezt követi az irányítási képesség, amely a vállalkozás elemeit képes kordában tartani,

  3. majd rendelkezni kell az adott tudással (know how), amely képes a vállalkozást arra a következő szintre léptetni, ahol a munkatársak tudnak felelősséget vállalni és rendelkeznek azzal az irányítási képességgel, hogy kihozzák a munkájukból azt az eredményt, amely végén a cég vagy vállalkozás sikerét meghozza.

Így elmondhatjuk egy vállalkozásról is amelyet Móricz Zsigmond írt a Légy jó mindhalálig című regényében: ” a tudás az mi fölemel...”


Blogok
Recent Posts
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Classic
  • Twitter Classic
  • Google Classic